Életre keltettek egy olyan galambfajt, amely már 40 éve kihalt. Egy szatmárnémeti galambász nyolc éven át keresztezte a galambokat, amíg ugyanolyan nem kapott, mint a több évtizede eltűnt szatmári babos szíves bukó.

Első ránézésre szokványos galambnak tűnik. A hozzáértő madarászok azonban tudják, hogy negyven éve már csak könyvekből lehetett tudomást szerezni erről fajról. Egy ambíciós szatmári galambász azonban elhatározta, addig dolgozik rajta, amíg vissza nem hozza a jellegzetes fajt. Hasonló fajokat keresztezett.

„Mivelhogy szatmárnémeti születésű vagyok, azt mondtam, hogy országszerte, meg világszerte minden nagy városnak van egy galambfajtája. Nekünk megvolt, annyira ügyesek voltak a szatmáriak, hogy eltűnt komplett ez a fajta” – meséli a galambtartó.

Juhos Bertalan az idős galambászoktól tudja, hogy a legutolsó példányok Nagybányáról származtak. Onnan hordta egy tenyésztő a szatmárnémeti ócskapiacra fonott kosárban a galambokat. Mégsem maradt fenn élő példány.

„Nagyon szeretek olvasni, és az ilyen galambtenyésztő könyveket mindig bujdostam, és akkor ott megtaláltam egy 1963-as kiadású könyvben, amiben le van írva, hogy hogy kell kinézzen, mint kell kinézzen” – mondta el Juhos Bertalan.

A rajzok és fajtaleírások voltak a tenyésztő segítségére. A szatmári babos szíves bukó fő jellegzetessége a sötét szem, vörös szemgyűrű, toll nélküli láb, szív alakú hát, és borzolt, szakszóval élve fésűs fej. Azt mondja, meg sem tudja számolni, hány galambot pároztatott, amíg létre nem jöttek azok a példányok, amelyet a hétvégi kisállat kiállításon is meg lehetett tekinteni.