„A Zene az kell” címmel új magazinmûsort láthatnak március 6-tól szombat esténként, 19.00 órától a Duna Televízió nézõi. A tizenhat részes, egyenként félórás adásokból álló sorozat célja, hogy végigjárva az ország színházait bemutassa a zenés színház eredményeit, kulisszatitkait, mûvelõit - és testközelbe hozva a futó elõadásokat népszerûsítse a mûfajt.
{mosbanner:id=29}
 A mûsor fókuszában mai magyar zenés színházi mûvek állnak és a musical, rockopera, operett mûfaja. Aki pedig hétrõl hétre végigkalauzol bennünket a Magyarország színpadain: a népszerû színész-énekes, Feke Pál lesz. Beszélgetésünk alatt beigazolódott, amit sejtettem: nem csak tehetséges és sármos, de szenvedélyesen szereti a színházat.
Ezúttal mûsorvezetõként láthatjuk. Fordított szerep, hiszen most nem Önt faggatják, hanem az Ön kíváncsisága, érdeklõdése, személyisége a záloga a mûsor sikerének. Azaz saját magát kell majd alakítania. Milyen ember Feke Pál?
Hûha! Nem egyszerû válaszolni. Nagyon nagy kihívás „A zene az kell” mûsorvezetése, és örülök, hogy éppen itt, a Duna Televízióban kaptam rá lehetõséget. Nagy felelõsség a számomra, hiszen így öt kontinens magyar és esetleg nem csak magyar tévénézõihez juttathatjuk el a mûsort – és vele a magyar zenés színházat. De kihívás azért is, mert nyilatkozni, beszélni az ember érzéseirõl, a színházhoz való kapcsolatáról, a zenérõl egészen más, mint mûsorvezetõként megmutatni mindezt magamból, miközben el kell érnem, hogy a beszélgetõpartner is megnyíljon. Mindezt néhány perc alatt. Nem véletlen, hogy a mûsorvezetés egy szakma. Amit nagyon szeretnék a legjobb tudásom szerint végezni. Én nem vagyok riporter. De a színház az életem. Hatalmas feladat! Nagyon készülök ezekre az adásokra. Ami egyébként nehéz, mert nem egy szokványos mûsort készítünk, ahol stúdióbeszélgetéseket láthatnak majd a nézõk, hanem teljes képet adunk az országban futó zenés darabokról. A legfontosabb üzenete és küldetése ennek a mûsornak az – és ebben egyedülálló a magyar televíziózásban -, hogy az éppen futó, aktuális, nem csak budapesti, hanem vidéki és határon túli produkciókat is bemutassa. Legyen az operett, musical vagy akár olyan kuriózum, ami egyik kategóriába sem sorolható be: daljáték vagy egyéb különleges zenés elõadás. Úgyhogy azt hiszem, hogy ez a kalandozás – ami tizenhat héten keresztül tart majd – átöleli az egész magyar zenés repertoárt Kaposvártól a budapesti Madách Színházig.
Úgy tûnik, a zenés színház mûfaja az elmúlt években mintha virágozna. Rákapott a nagyközönség? Vagy a mûfaj nyit a modernitás felé?
Talán modhatom azt, hogy a mûfaj tarol. Az egész világon hódít. Nyilvánvalóan az én pályámat is alapvetõen befolyásolta, hogy zene-központú televíziós mûsorokban is szerepeltem (Társulat, Csináljuk a fesztivált). Nagyon sok olyan produkció van, ami bizonyítja, hogy például az operett nem egy poros mûfaj. A drámai zenés darabok mellett folyamatosan futnak fergeteges humorral megírt mûvek, mint például a jelenleg futó Spamalot vagy néhány éve a Rocky Horror Show.
Azt gondolom, manapság nagyon nagy szüksége van az embereknek a kikapcsolódásra. Arra, hogy amit néznek, az örömforrás legyen. Meggyõzõdésem, hogy a musical erre az egyik legjobb lehetõség.
Éppen ezért „A zene az kell” címû mûsor stábjával végigjárjuk az ország színházait, és azt tapasztalom, hogy szinte minden színház, legyen az a fõvárosban vagy vidéken, igyekszik mûsorra tûzni zenés darabot. El kell mondanom, mekkora öröm az is, hogy mindenhol nagy becsben tartják a magyar szerzõket, mûveket! Azonban különleges „A zene az kell” abban is, hogy bepillantunk a kulisszák mögé. A Duna Televízió nézõi megtudhatják, hogyan mûködik egy adott elõadás színpadtechnikája, mit csinálnak a színészek akkor, amikor nem a színpadon vannak, mi történik a színfalak mögött az elõadás szünetében, amikor a nézõk éppen egy pezsgõt fogyasztanak el a büfében. Beszélgetünk a színészekkel, az alkotókkal, szerzõkkel, rendezõkkel, színházigazgatókkal. De megszólítjuk a sminkest vagy a fodrászt, az öltöztetõt, vagy éppen a büfést… Nagyon komplex képet igyekszünk adni minden egyes produkcióról. Lendületesre vágott, változatos, sokszínû mûsort készítünk.
Nagyon szenvedélyesen beszél a színházról. A musical és drámai fõszerepek mellett már rendezett, foglalkozik látványtervezéssel. Úgy tûnik, hogy a színház a maga komplexitásában érdekli.
Szerencsés vagyok, hogy ilyen sok mindenben kipróbálhattam magam. De az igaz, hogy engem már kisgyermek koromban sem csak az érdekelt, hogy fölmenjek a színpadra és eljátsszak egy szerepet, hanem a háttere a dolgoknak. Éppen az, amirõl ez a mûsor is szólni fog. Nekem ez az életem. Hogy szól a hangosítás, milyen a látvány, hogy mozognak a díszletek, hogy mûködik a technika… Szóval engem mindig is érdekelt minden, ami a színházzal kapcsolatos. Ezért is örülök annak, hogy éppen egy ilyen mûsort vezethetek.
…És tévésorozatot forgat, szólólemezeket készít, koncertezik. Milyen tervei vannak a jövõben?
Hadd büszkélkedjek el: az Új világ vár címû albumom nemrég lett aranylemez. Ez nagyon nagy boldogság. De pillanatnyilag tényleg a színház tölti ki az életemet: folyamatosan játszom a Madách Színházban, nemsokára bemutatjuk a kecskeméti Katona József Színházban a Nyomorultak címû musicalt, amelyben Jean Valjeant fogom játszani, mindezek mellett folyamatosan koncertezünk. Azt hiszem, most teljes az életem.
Feltûnt, hogy nagyrészt jazzistákkal készítette a lemezét. Kormos János, Cseke Gábor, Szendõfi Péter, Czibere József, Pethõ Gábor alkotják a Feke Pál Band-et, de a Budapest Jazz Orchestra tagjai is közremûködtek a lemezen. Ez jelöl esetleg új irányt, új érdeklõdést?
Olyan kiválóan képzett zenészekkel dolgozhattam együtt, akiknek minden a kisujjukban van. Bármit meg tudnak oldani. A koncertjeinken például ugyanúgy játszunk világslágereket és musicaleket, rockoperákat, filmzenéket. Van, ami nagyon letisztult formában szólal meg, unplugged formában és van, ami nagyon rockos, zúzós.
Egyszer nyilatkozta valahol, hogy nagyon fontos az Ön számára a természet közelsége. Ilyen munkatempó és ennyi fajta feladat mellett ez megvalósítható?
Az elmúlt években lett egy mottóm a saját magam számára. Az, hogy meg kell tudnom élni a pillanatokat. Az elmúlt másfél év a Társulat óta pörgés volt. Nyilvánvalóan sodródtam az eseményekkel, kevés idõ jutott magamra vagy a magánéletemre. Azt hiszem, hogy ez mostanra szépen beállt egy megfelelõ ritmusba. Össze kell hangolni a magánéletet, a természet iránti igényt, a nyugalmat a munkával. Igen, nekem nagyon fontos, hogy kiüljek a kertbe vagy lemenjünk a kutyával a Duna-partra. Hiszen a magánélet és a munka nem tud egymástól függetlenül mûködni. Mindkét területhez szükség van a feltöltõdésre, az élményekre. Azt hiszem, megtanultam megélni a pillanatokat.
Az interjút a Duna Televízió készítette - Gombás Katalin
|
